*Lola szemszöge*
Hogy mire ébredtem?A barátnőm visítozására.Ugye milyen kellemes ébredés?Barátnőmmel egyszerre a telefonom szörnyű ébresztője is felcsendült.Lassan nyitottam ki a szemem.A napsugara simogatta arcom de ezt a pillanatot Tessa rontotta el aki egy pohár vízzel állt felettem de sajnos nem sokáig tartotta mivel a pohár tartalmát egyenes rám öntötte.
-Jó reggelt!
-Dettó. -morogtam. -Mennyi az idő?
-5:30.
-Mennyi? -ültem fel.Még fel sem álltam de Tess őrült rohanásba kezdett.Végig kergettem a házon ami megjegyzem nem is kicsi.
Miután lihegve visszamentünk a saját szobánkba
megbeszéltük hogy másfél óra múlva talizunk a bejáratnál.Mindketten szinte ugyan azt csináltuk.Smink,ruha választás,cipő,haj,és még macera újból a ruhával mert nem mindegy hogy mit vesznünk fel....ki tudja kivel találkozunk.
Pontban 7-kor találkoztunk a bejáratnál.Mint mindig természetesen csodásan néztünk ki.Ez nem egó csak önbizalom.
Miután bezárta Tessa az ajtót (mivel csak ketten lakunk ott) elindultunk a suliba.
Tessa ruhája:
Az én ruhám:
De mi nem csak egy egyszerű iskolába járunk.Nem-nem.
Mivel mindkettőnk szülei a legnagyobb vállalatnak a vezetőik ezért mi a legnevezetesebb iskolába járunk sőt......a mi szüleink Amerika leggazdagabb emberei Obama után.Gyorsan de még is kecsesen futottunk az iskolába mivel késésben voltunk.Persze hogy elfelejtettük hogy van kocsink is.De mindegy.Ahogy beléptünk a terembe hatalmas csend kerekedett.Mindenki minket nézett.Hát igen már megszoktuk.Hátra felé vettük az irányt majd leültünk a helyünkre.Pont ekkor lépett be a tanár.
-Jó reggelt! -köszöntött minket Mrs.Latter,és kezdődött az informatika.A világ legunalmasabb tantárgya.Mivel se Tessa se én nem bírtuk ki ezért a telefon a kezünkbe ragadt és sms-kel bombáztuk egymást.
PL.:
"Láttad Latter banya pólóját?Úgy néz ki mint egy paradicsom XD."
"De várjál már a feje is olyan színű és felém tart!!! O.O"
Ebben a pillanatban kapta ki Tess kezéből a telefont.
-Eddig bírtam! -visítozott. -Látni szeretném a szüleiteket!
-Rendben.-válaszolt nyugodtan Tessa. -Hogy ha maga olyan nagy informatikai zseni akkor lépjen fel Google-ra,írja be azt hogy Amerika leggazdagabb emberei és ott majd nézheti őket fotóról.
Erre mindenki csendben figyelte a jelenetet csak én nem.Hangos röhögésben törtem ki.
-MINDKETTEN TAKARODJATOK AZ IGAZGATÓIBA!!!!!!!!!
Csendben léptünk ki a folyosóra.De ez se tartott sokáig mert mindketten röhögőgörccsel mentünk a diri-hez.Halkan visszafogva a feltörekvő nevetést kopogtunk be az ajtón.Miután megkaptuk a büntetésünk vissza kellett mennünk órára.
*Órák után*
-Nem hiszem el!!!Én nem fogok itt maradni!Szökjünk el! -kiabált Tess.
-Kamerák vannak a suliba!Mit hittél?Hogy majd kislisszolunk?
-ŐŐŐŐ......ahham.
-Én nem takarítok! -vágta földhöz a felmosót.Én is követtem a példáját és nem érdekeltek minket a kamerák kiléptünk a hideg éjszakába.Csendben lépkedtünk egymás mellett.A megszokott útvonalon akartunk menni de az baleset miatt le volt zárva.Egyre jobb ez a nap.Csak egy gond volt.Hogy a gazdag negyedbe csak ez volt az egyetlen útvonal ami ki volt világítva.Kényszerítve voltunk hogy a félelmetes,sötét alagúton kellett végigbotladoznunk.
Ahogy beléptünk megcsapott minket a hideg szellő.Csak a lépteinket lehetett hallani.Nem is volt olyan hosszú mint amilyennek elsőre látszott.Gyorsan kint is voltunk.
-Fhú.....túléltük.
-Jah. -értettem egyet.Körül néztem hogy biztos legyek benne hogy élek-e de nem kellett volna.
Egy halkabb sikoly szaladt ki a számon.Tessa gyorsan rám kapta a tekintetét mire ő is lesokkolt majd a másik oldalra néztünk.Hogy miért ijedtünk meg?Mert az alagút két végének dőlve nem éppen barátságos srácok álltak.Hallottunk róluk egy s mást.Például hogy majdnem agyonvertek egy embert csak azért mert nekik ment.Mindkettő csak minket fixírozott.Mi gyors futásba kezdtünk.A házunkig meg sem álltunk.
*Tessa szemszöge*
Miután sikeresen beérkeztünk a házba megnyugodva láttuk hogy nem követtek minket. Miután lenyugodtunk úgy döntöttünk hogy pizzát rendelünk vacsorára. A vacsora után elvégeztük teendőinket majd leültünk TV-t nézni. Ezt a csengő hangja zavarta meg. Miután Lola sikeresen nyert a veszekedésünkbe hogy ki nyissa ki az ajtót oda sétált és meglepődve vette észre hogy nincs ott senki. Kimenetem utána hogy én is szemügyre vegyem a dolgot. Tényleg nincs itt senki.... ki a franc szórakozik velünk ilyenkor?? Bementünk a házba és bezártuk az ajtót majd mikor megfordultunk kikerekedett a szemünk....Életnagyságban álltak előttünk az alagútnál lévő fiúk...
-Ő....hát ti meg...mi a francot kerestek itt? -tettem fel a kérdést.
-Igen és ami még fontosabb hogy jöttetek be?? -tette hozzá Lol.
-Az mos mindegy-szólal meg a göndör...igen hallottunk már róluk egye s mást....
-Hát nem annyira mindegy!!
-Körözött bűnözők vagytok!! -kiálltok fel.
-Kész csoda hogy még nem a sitten ültök! -szólalt meg Lola.
-Ez kedves...-tette hozzá a szőke srác.
- És megtudhatjuk hogy mit akartok? Ha pénz kell azt adunk...
- Dehogy kell a pénz!Tudod van még olyan bank amiben hagytunk pénzt.. amúgy kérdésedre válaszolva -néz a göndör srác Lola-ra - Én, téged!
-Én meg téged! -néz rám a szőke.
-Ti meg ajtó! -mondtuk egyszerre miközben Lola kinyitotta az ajtót.Erre csak felnevettek. Ilyenkor bánom igazán hogy nem kameráztuk be a lakást... most mit viszünk a rendőrségre? A két srác nevetve lépett ki a házajtaján.
-Még találkozunk... minket nem lehet így lerázni. -kacsintanak majd eltűnnek a sötét éjszakában...
Miután leléptek amilyen gyorsan csak tudtuk bezártuk az összes ajtót a házban és egy kis felfedező körútra indultunk nem-e elloptak valamit... Miután nyugodtan láttuk hogy minden megvan és nem történt változás nyugodtan de mégis félve aludtunk el.
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogod! Jó az ötlet, az elképzelés. Benne van egy-két csavar, ami miatt várod a következő részt.
Így tovább és remélem nem fogod, soha törölni a blogot. :)