2015. április 30., csütörtök

2.fejezet Újra

*Lola szemszöge*

1 hét....1 hét telt el azóta a furcsa találkozás óta.Azóta nem találkoztunk velük szerencsére.Nem is szeretnénk.Másnap a házra kamerákat szereltettünk hogy még csak véletlenül se bukkanjanak fel.
De azóta semmi sem történt.Ugyan úgy éljük tovább az életünket és nem akarjuk hogy két ilyen
rossz "tényező" tönkre tegye ezt.

Nevetve lépkedtünk haza felé az iskolából.A nevetség tárgya a galambokat üldöző férfi volt.
Úgy szaladgált utánuk hogy:
"Ne gyere vissza KEVIN!!Tudom hogy te vagy az!!Miért szöktél el?"

Már kezdett esteledni de ég mindig sütött a nap és meleg volt.Még mindig mosolyogva mentünk egymásba karolva és néha-néha valami hülyeséget mondtunk a másiknak.Mint mindig most is jól éreztük magunkat.

-Az a kocsi utánunk jön. -szólt Tessa,majd hátranézett.
-Nem...szerintem csak ő is erre lakik. -adtam neki ésszerű választ.
-De ha.....igen igazad van..túl sok horrort nézek. -erre csak helyeslően bólogattam.
Már kezdett nekem is gyanús lenni hogy még mindig csiga lassúsággal jön mögöttünk ezért egyre gyorsabbra vettük lépteinket.Oldalra pillantva két plakátot láttam meg egymás mellett.
"Harry Styles körözés alatt"
"Thomas Carter körözés alatt"
Egy kicsit se vagyok meglepődve  elkapott a félelem amint vissza gondoltam arra az estére mikor bejöttek a házunkba.Meg is ölhettek volna.Ebbe még belegondolni is rossz.Kirázott a hideg mikor megcsapott a hűvösebb szellő.
-Végre. -dobta le magát a kanapéra Tess amint beértünk a lakásba.-Tudod mi jutott az eszembe?
-Tessa....nem megyek bulizni.
-Ne már Lol..ne csináld légysziiiii!! -nyújtotta el a végét.
-Jó de most utoljára. -adtam be a derekam.
-Jupiii!!Gyere nézzünk ruhát.

1 óra múlva ezekre esett a választásunk.

Tess:



























Én:

























Csak hogy passzoljunk egymáshoz.

Már 22 óra volt mikor elindultunk.A cipőnk kopogása törte meg a csendet.
De...sajnos nem csak az....hanem két ember kiabálása és egy harmadik könyörgését nyelte magába a csönd.Hátborzongató volt.
-Forduljunk vissza. -szólt hozzám Tess remegő hanggal.
-Szerintem is.
Amikor megfordultunk nem jutottunk messzire mivel amilyen ügyesek vagyunk neki mentünk egy kukának ami hangos ricsajjal dőlt fel.Mi ijedtünkben elbújtunk a fal másik oldalához hogy meg ne lássanak.

-Hallottad?
-Igen.Nyírd ki aztán nézzük meg.
Aztán már csak egy puffanást hallottunk aztán hogy valaki a földre rogy.Majd kínzóan lassú lépteket melyek egyre csak közelednek felénk.A szívem a torkomban dobogott.Mikor már oda értek hozzánk hallottuk amint mély levegőt vesznek.
Volt bennem akkora bátorság hogy oldalra fordítottam a fejem hogy szembe nézzek azokkal az emberekkel akik megölték azt a férfit.Gyorsabban vettem a levegőt,jobban szorítottam Tessa kezét.Nem tudtam elhinni hogy  hét után újból találkozunk velük.Beugrott egy kép.
"Még találkozunk... minket nem lehet így lerázni."
Igazuk volt.Nem lehet.

-Ti mit kerestek itt? -kérdezett rá a göndör..ha jól emlékszem Harry a neve...a szőke pedig Thomas.
-M-mi cs-csak buliba megyünk...é-és sietünk. -ragadtam meg Tess kezét és elkezdtem húzni a Blue Night-ba.Meglepődtem hogy csak így hagytak elmenni.Már nem értek semmit.
Mikor megérkeztünk megcsapott a fülledt levegő.Csak úgy csápoltak az emberek.
-Lol....szerintem menjünk haza...nem biztonságos.
-De hát te akartál annyira eljönni.
-De akkor még nem tudtam hogy találkozni fogunk azzal a két pszichopatával.
-Jó de akkor fogjunk taxit.
-Rendben.

Miután a taxi kirakott minket kifizettük és szinte sprinteltünk (amennyire magassarkúban lehet)be a házba.Azonnal bezártuk az ajtót.Bekapcsoltuk a TV-t ,beírtuk a kódot és rögtön megjelent a kamera látóköre. percen keresztül semmi sem történt.Már kezdtünk megnyugodni de ez a nyugodtság el szállt mikor az udvar helyett a nagy feketeséget láttunk.gy emberként sikítottunk fel mikor elment az áram.Teljes sötétségben voltunk.Én félek a sötétbe.És az hogy két elmebeteg itt lehet az nem segít rajtam.

*Tessa szemszöge*

Az elején még minden jónak tűnt majd mikor elment az áram legszívesebben elájultam volna...
Éreztem ahogy Lol megfogja  a kezemet én pedig csak visszaszorítottam.. Nem hiszem el... megint itt vannak.. 2 elmebeteg akiknek még szívük sincs -hiszen hogy lelőtték azt a férfit- itt van a házunkba...ráadásul vak sötét van... Belegondolni is rossz mi mindent művelhetnének velünk... egyszerűen fel sem tudom fogni mit is akarhatnak pontosan tőlünk...Nem bírtam tovább így felálltam Lola kezét elengedve és elkezdtem lassan sétálni hátha találok valamit amivel lehet világítani...

-Tess! Tessa hova a francba mész? -kezd el kicsit hangosabban beszélni Lol.
-Hidd el nem megy messzire. -hallottam meg egy hangot majd éreztem hogy neki megyek valaminek...vagy inkább valakinek?
-Megvagy. -szólalt meg majd megfogta a kezem. A félelem ekkor uralkodott el rajtam a legjobban... A kezei közt vagyok, most akármit csinálhatna velem...De hogy kapott el? Talán látott? Ők látnak a sötétben? o.O
-Ti láttok a sötétben vagy mi? -tettem fel a kérdést mire csak felnevettek...
-Nem. Csak jól tájékozódunk.
-Vissza kapcsolnátok végre a villanyokat? -kérdezte Lol.
-Nem. Majd ha leveszitek a kamerákat vissza kapcsoljuk az áramot. Amúgy...nem ilyen fogadtatásra vártam cica.
-Már bocsi te seggfej de én nem vagyok macska a kezedet meg tartsd tőlem távol. -ezek szerint az egyik srác engem fog a másik pedig Lolánál van.
Miközben Lol-ék elkezdtek egymással veszekedni vagy mit is tudom én...éreztem hogy a srác tekintete rajtam van...még a sötétségben is éreztem hogy engem néz... egyszer csak befogta a számat -gondolom hogy ne sikítsak- és halkan kivitt a nappaliból... a többiek nem vették észre. Nem adtam ki hangot hiszen tudtam hogy felesleges úgy sem hallja senki...Bevitt egy szobába..A hold fénye besütött az ablakon..igen tudtam ez az én szobám. Most már látok is valamit. Letett majd elengedett. Szépen lassan vele szembe fordultam. Egy kb. 23 év körüli kék szemű szőke srác állt előttem...

-M-mit akarsz tőle? -kezdtem bele egy kicsit a fal felé hátrálva.- Figyelj..
-Figyelj megnyugodhatsz nem bántalak...csak ha rossz leszel.. -ez megnyugtató érzés...

Amint egy kicsit megnyugodtam a rendőr autó hangját hallottam.Kinéztem az ablakon és felénk tart..

-Francba.. -hallottam a srác hangját aki szintén az ablakhoz jött.
-Thomas! Ideje mennünk! A szomszéd kihívta a rendőröket...majd még számolunk vele.! -rohant be a göndör srác.
-Még találkozunk.. -vetett felém egy pillantást Thomas majd el is tűnt.. A rendőrök épp a ház ajtaját készültek betörni mikor a srácok hátul kimentek mi pedig kinyitottuk az ajtót..

-Hölgyeim, jól vannak? -kérdezte.
-Öm..igen persze. Csak kiégett egy biztosíték..de már szóltunk a szüleinknek szóval semmi baj. -vágtam gyorsan rá majd bólintott és el is ment. Amint becsuktam az ajtót az egész házban világos lett... a srácok vissza kapcsoltál az áramot.

-Miért nem mondtad el? -kérdezte barátnőm.
-Nem tudom...tényleg ne tudom...


Sziasztok!!Ha tetszett a fejezet akkor komizzatok,iratkozzatok fel!!!! Puszi az olvasóknak!!
Köszönjük!


1 megjegyzés: