11.fejezet Drogok

*Lola szemszöge*

Reggel Harry ölelő karjaiban ébredtem. Kinyitottam a szemem és tökéletes arcát kezdtem nézni. Olyan ártatlan volt. Nem bírtam ki hogy ne mosolyodjak el. Megpróbáltam fel kelni hogy felöltözhessek, de amikor megmozdultam Harry összevonta a szemöldökét, de aludt tovább. Felemeltem a kezem hogy levegyem magamról a karját, de amint megemeltem egy kicsit morgott egyet majd megszólalt.

- Maradj nyugton. Ne akarj felkelni. Inkább nézz engem. - mosolyodott el féloldalasan. 

- Tudom Harry...... én nem az a fajta lány vagyok szóval felöltözök. - már épp ültem volna fel az ágyon mire visszarántott.

- Nem. - feküdt rám hogy még csak véletlenül se tudjak szabadulni.

- Hazza kelj fel. - nyit be TC. Nem kicsit zilált.

- Mi az? - állt fel, ezzel együtt leszállt rólam én meg egy nagy levegőt vettem. A bátyám nem szólt semmit csak egy rosszalló pillantást küldött a göndör felé és felém, majd lefele bökött a fejével. Barátom vette és felkapott egy fehér trikót és egy fekete farmert, majd távoztak. Na jó mi ennyire sürgős? Én is felkeltem, majd felöltöztem. Egy piros "I am cool" feliratú pólót, és egy fekete rövid gatyát vettem fel. Megindultam Tessa és TC szobájához. Mikor benyitottam az a látvány fogadott hogy az én kedves barátnőm alszik. De aranyos. Fel kell ébreszteni. Mi mást tehettem volna... na jó sok mindent de én ráugrottam mire egy nagyot sikított és lelökött magáról.

- Te idióta! - kezdett el kiabálni de lecsitítottam.

- Shh. Hallgasd! Ez Harry! - Hazza valakivel kiabált de aztán halkra vette a hang erőt. - Nézzük meg. - felkeltünk majd lépcsőhöz léptünk. Sajnos nem hallottunk semmit... túl halkan beszéltek.

- Valamit titkolnak. - suttogja nekem oda Tess.
- Igen. Menjünk lejjebb. - lejjebb is mentünk. Leguggoltunk, és úgy hallgatóztunk.

- Nem érted TC? Szar az anyag!
- Nem tehetek róla hogy Jhon ilyet hozott.
- Faszom! - dobja le Hazza a zacskót, majd a benne lévő por kiborul. - Csúcs. Csak a lányok meg ne lássák. - TC hozott egy seprűt, felseperte majd egyszerűen kidobta a kukába.
- Na ne. - kezdem rázni a  fejem.
- Nyugi Lola. Menjünk fel. - kezdett el húzni a kezemnél fogva Tessa. Én csak követtem.
- Szuper még drogoznak is? Komolyan? - kiakadtam.
- Mi van ha csak szállítják?
- De akkor is. Lehetne ennél is rosszabb? - ekkor a szobába TC lépett be. Ez csak egy költői kérdés volt.
- Harry keres. Menj húgi. - csak elmentem mellette. Egészen a szobájáig futottam, majd megálltam az ajtó előtt és halkan benyitottam. Próbáltam lenyugtatni a heves szívverésemet.

- Szia kicsim, bocsi hogy reggel csak így elrohantam! - közelebb jött és megakart csókolni de hátrébb húzódtam.
- Nem akarsz elmondani valamit? - kérdeztem rá a szemébe nézve
- De igen. - vett egy nagy levegőt, majd belekezdett. - Elmegyünk Los Angelesből.
- Mi van? Még is hova?
- Londonba.
- Nem... nem megyek veled sehova. - rázom a fejem.
- Mi a baj?
- Az hogy folyton hazudsz Harry. Mindenben! Csak kihasználsz! Nem is szeretsz! - kezdtem el sírni.
- De igen is szeretlek.
- Nem! Csak a drog beszél belőled! - ennél a mondatomnál lefagyott.

*Tessa szemszöge*


Nem hiszem el. Egyre több és egyre rosszabb dolgok derülnek ki a srácokról. Jó igen végül is várok? Gengszterek..... miért is hittem hogy azért a drogok kimaradnak? Egyre jobban kezdek tőlük félni.

-Felkeltél? -jön oda és ad egy puszit miután Lol elment.
-Lola felköltött.
-Értem. -mondja miközben a szekrénybe keres valamit.
-Mit keresel? -megyek kicsit közelebb.
-Bőröndöket. -válaszol.
-Minek? -nézek rá meglepődve.
-Elmegyünk innen.
-Tudod elegem van! -erre a mondatra felém fordul.
-Mi?
-Jól hallottad. Nem érzem jól magam. Elakarok menni!
-Tudom. Hidd el nekem sem egy álom. De nem tehetek mást. Ez az élet.
-Én nem kérek ebből az életből!
-Sajnálom. De nem mehetsz el! Itt vagy biztonságban.
-Hova akartok menni?
-Londonba. -tér vissza a kereséshez.
-Miért?
-Mert így a legjobb. -adott egy egyszerű választ.

Miután megtalálta amit keresett elkezdte bele pakolni a ruháinkat. Fogalmam sincs hogy miért akarnak ilyen hirtelen elmenni. Talán történt valami amiről megint nem mondanak semmit? Egyszerre félek és örülök is hogy elmegyünk... Idő közben oda mentem neki segíteni pakolni amin meglepődött.

-TC! -nézek a földre miközben hajtogatom a ruhákat. -Lehet egy kérdésem?
- Persze..?! -mondja furán.
-Engem is bedrogoznál? -teszem fel a kérdésemet. Nem néztem rá de így is tudtam hogy kikerekedtek a szemei és nagyon meglepődött a kérdésemtől.
-Hogy mi? Honnan...ja szóval hallgatóztatok reggel. -erre csak egy picit megbólintottam a fejem.- Figyel, soha az életbe nem engedném hogy bárki is bedrogozzon téged! Néz rám! -fordít maga felé majd letöröl pár könnycseppet amik idő közben nem tudtak bent maradni.- Esküszöm! Nem engedem hogy bárhogy is bántsanak! Szeretlek...még ha ezt nehezen is hiszed el. -mondta miközben tényleg éreztem a szeretetét.
-Én is szeretlek TC! Csak fura az egész...
-Elhiszem és tényleg sajnálom de majd hozzászoktok.



Na sziasztok babák! Meghoztuk az új fejezetet reméljük tetszik! Csók, puszi:
Weenie
Dodó