5.fejezet: Elölről az egész..

Itt is van az 5. fejezet!!

*TC szemszöge*

Hogy ki vagyok én? Hm...ez az egyik kérdés amit felesleges feltenni! Hiszen az én nevemet már mindenki ismeri..Thomas Howard Dee Carter a becses nevem ha még nem tudnád.. és hogy mit is csinálok? Na igen...ez is egy jó kérdés.. és megint felesleges megkérdezni! Én és a legjobb haverom Harold Edward Styles vagyunk L.A. két legismertebb emberei..Most bizonyára felmerült bennetek az a gondolat hogy valami híres mit tudom én milyen sztárok vagyunk...HÁT NEM!...mi GENGSZTEREK vagyunk..igen sajnálom ha csalódnotok kellett...Majd hozzá szoktok ahogy az évek során mi is hozzászoktunk és ennek köszönhetően értük el mind azt amink van..Most bizonyára elkezdtetek minket sajnálni és tanakodni hogy hogy is jutottunk el idáig... Először is nem kell minket sajnálni! Nagyon jó életünk van, amit imádunk! A történetem pedig nem épp egy álomsztori.. a szüleim születésem után árvaházba adtak mint később sikerült megtudnom nem álltak készen gyerekvállalásra ami ha belegondolunk kész röhej mert ha nem akartak gyereket miért nem tudtak védekezni? Ezen jót röhögtem mikor megtudtam...igazából baromira fáj az egész de az évek során megtanultam hogy nincs szükségem rájuk..igazából ők sosem kerestek engem..én pedig nem akartam olyanokra pazarolni az időm akiknek nem kellek.. persze volt hogy kutattam és egy-két dolgot sikerült is megtudnom de nem nagyon izgatnak...Az árvaházban találkoztam Hazzával. Ami szerintem az életem egyik legjobb dolga. Ő mára már olyan nekem mintha a testvérem lenne. Vele is valami ilyesmi történt..igazából akkor rájöttünk hogy nincs is szükség családra..ott vagyunk mi ketten, majd boldogulunk nélkülük is. Így is lett. Mikor betöltöttük a 15. életévünket még mindig egy kibaszott árvaházban éltünk és persze elkezdtünk lázadni..igazából akkor kezdődött minden. Bele keveredtünk egy helyi bandába amiből hamar kitűntünk és egyre hatalmasabbak lettünk..mára pedig mondhatjuk azt hogy miénk egész L.A... igen...az emberek félnek tőlünk hiszen képesek vagyunk bármire..a kisebb kori bántások és verések meg persze a szeretethiány tett minket azzá akik vagyunk...De most nehogy azt higgyétek hogy szar az életünk..épp az ellenezője! Mindenki fél tőlünk így azt csinálunk amit csak akarunk..persze a szüleink azóta sem jelentkeztek de basszák meg kinek van rájuk szüksége??  Eddig is boldogultunk a  nyomorék fejük nélkül..ezután is menni fog! És most hogy már tudjátok a történetünket kezdjünk is bele az igazi sztoriba...
Bár a külsőnk keménynek tűnik és nem éppen azok az elnéző és nyugodt fajta srácok vagyunk...nekünk is szükségünk van szeretetre! -Ezt sokak számára nehéz lehet elhinni- de igen is érző emberi lények vagyunk! A lényeg az érzőn van -nem tudom leesett-e. Eddig sikerült kielégítenünk magunkat pár jött-ment kurvával meg ilyesmikkel...de higgyétek el ebbe is nagyon könnyen bele lehet unni! Hazza és én is már egy igazi kapcsolatra vágytunk vagy hogy is mondjam hogy elég érthető legyen..Sok helyen jártunk és fordultunk meg de mindenhol csak  ugyanazok  a kibaszott kurvák voltak..Végig jártuk párszor egész L.A.-t még végül egy nap -igen most jön a nyálas "Love Story" szóval lehet készülni- megláttuk őket*-* OMG! So Romantic! Igen igazából ilyen "Első látásra szerelem" szarság volt az egész...Megláttuk őket majd elkezdtünk kutatni utánuk.. sok dolgot sikerült megtudnunk róluk.. Az első találkozásunk egy este történt...szerintem iskolából jöhettek haza vagy ilyesmi..és útlezárás miatt felénk kellett jönniük..mikor megláttak minket egyből elfutottak..-szokásos reakció- mi meg természetesen utánuk..Sikeresen bejutottunk a házukba is amitől kisebb szívbajt kaptak...Ami igazán meglepő volt az az ahogy 'kidobtak' minket..Ezt eddig egyetlen élő emberi lény sem merte megtenni..

*Harry szemszöge*

Amint meg láttam Lolát tudtam hogy nekem ő kell.Tudtam hogy mellettem kell lennie...Éreztem hogy mellette megtalálhatom a boldogságot.
TC-vel megbeszéltük hogy este újból elmegyünk hozzájuk és elvisszük magunkkal őket.
Ez nem ment éppen zökkenő mentesen.Tessa folyamatosan minket ócsárolt.Már ott tartottam hogy kidobom a tetves autóból és át megyek rajta egyszer-kétszer....
Mielőtt bementünk volna  a házba csinálunk pár "szerelmes pár képet".Ez szükséges volt ahhoz hogy tudják ha csak rájuk néznek (főleg Lol-ra) akkor a saját kezemmel tekerem ki a nyakukat.
Bent a házban tudattuk a szabályokat.De egy valamivel Lola nagyon felhúzott.
Azt mondta hogy soha nem fog szeretni és hogy nem leszek én soha senkije.Öntudatlanul csattant a kezem az arcán.Mikor feleszméltem.Már mindent megbántam.Ők bementek egy szobába..gondolom elbújtak előlem.
-Te normális vagy? -kérdez rá TC. -Esküszöm......áh hagyjuk. -már kiabál.Megértem..igaza van.
-Én nem akartam....
-De még is megtetted!
-Sajnálom....
-Ne tőlem kérj bocsánatot.. -hagyott faképnél és szerintem a szobájába ment lepihenni.
Megcéloztam a vendégszobát ahova bezárkóztak.Már éppen kopogtam volna be mikor zokogást hallottam.Úgy éreztem hogy a szívem összefacsarodik....Miattam sír...Ezt elbasztam...

*Reggel*

Nem aludtam valami jól de.......egy valami szemet szúrt...Hogy Lola nincs mellettem...Simán elszökhetnek...Gyorsított léptekkel közelítettem meg a szobát.Azonnal dörömbölni kezdtem....
-Azonnal nyissátok az ajtót.... -mikor már TC is besegített képesek voltak kinyitni.
Miután oda adtuk nekik a dzsekiket, (megjegyzem hogy Tessat egyszer kinyírom) leültünk TV-zni.
Na vajon mi volt a hírekbe?Mi és hogy ez a két lány a barátnőnk...Felemelő érzés volt azt hallani hogy a barátnőm....Úgy érzem végre szeret valaki...vagyis....ezen még dolgozok....
A lányok tettek fel pár kérdést...és újból megjegyzem (lecsapom Tessa-t)...Annyira idegesítő... Nem tudja befogni......
Az volt a gond hogy Lola megunta a TV nézést így Tess-t kezdte el piszkálni...Lányok.....Sok gond van velük...
-Hagyd már na. -szóltam rá barátnőmre miután TC csaja visítani kezdett... -Inkább engem piszkálj. -néztem mosolyogva.
-Fúj..... -aú...ez fájt.
-Mikor visztek haza minket? -kérdezett rá.
-Ha meghaltunk. -válaszotam.
-Lola hozz egy széket,kötelet,vastag cellukszot,és kést. -adja ki a parancsot neki Tess.
-Még is minek?
-Nem egyértelmű?Kicsináljuk Harryt. -válaszolta.Kezd felhúzni..
-Már attól kikészülök ha megszólalsz...nem..ha meglátlak. -vágtam vissza.
-Harry légyszí hagyd már. -szól rám TC.
-Akkor ő meg ne szóljon se hozzám se Lola-hoz...Még a végén ő is .....ilyen -mutattam végig Tessan..-lesz.
-Még is milyen? -kérdez rá  kicsit mérgesen de én egy "hagyjuk" intéssel elrendezem.
Még mindig megy a TV.Semmi érdekes nem megy benne.Oldalra fordítom fejem pontosan Lol irányába.Túl messze ül.Állapítom meg és egy könnyed mozdulattal magamhoz húzom.

*TC szemszöge*

Tessel beszélnem kell mert ha nem fogja vissza magát és tovább idegesíti Hazzát nem lesz jó vége..
Persze nem engedném hogy bántsa, de már ismerem Harryt.
A TV-t bámultuk amibe valami unalmas szar ment mikor hirtelen megszólalt a csengő.

-Megyek nyitom. -álltam fel.
-És itt hagynál vele?? -mutat Hazza Tessre.
-Kérlek ne készítsd ki. -mondtam a lánynak aki csak bólintott egyet.

Elsétáltam a bejárati ajtóhoz majd kinyitottam az ajtót meg a többi szart ami rajta van hogy nehezebben lehessen kinyitni... egy tőlem alacsonyabb szemüveges emberke állt előttem.

-Tudok segíteni? -kérdezem szegény embertől aki alig tudott megszólalni...gondolom a félelemtől.
-Igen..Én a gyámhatóságtól jöttem...Lola Cartert keresem... -nyögi végre ki.
-Itt van. Jöjjön.. -majd elindultam a többiekhez az ember pedig követett.
-Hát ő meg? -kérdezi Harry felvont szemöldökkel.
-Lolát keresi.. -mire mindannyian furcsán néztek rám..Lol felállt és elmentek a szomszéd szobába az emberkével.

*Lola szemszöge*

-Szóval miről van szó? -kérdezek rá.
-A szülei....
-Mi van velük? -vágok közbe.
-Meghaltak. -itt lefagytam.Mi van?Miről dumál?Az nem lehet....Ne,ne,ne.ne.A szemem könnybe lábat.
-Hogyan?
-Autó baleset.
-Ennyi?
-Nos....van még valami....van egy bátyja.
-Hogyan?Egy bátyám?
-Igen.A neve Thomas Howard Dee Carter. -itt még jobban lesokkoltam....Azt mondta hogy TC a bátyám?Mi jöhet még?Miért ver engem az ég?
-Na de most mennem kell. -néz az órájára majd amilyen gyorsan csak tud elmegy.

*TC szemszöge*

-Mi történt? -támadta le Tess Lolt aki könnyezve jött ki.
-Árva lettem..-mondja szinte már sírva.
-Mi? Ugye csak...Jézusom! Te nem viccelsz.. -öleli át. Ezek szerint meghaltak a szülei...vagyis..szüleink..
-És mondott még valamit.. -kel ki Tess kezei közül majd rám néz..- Te ezt..tudtad? -kérdez rá. Már akkor tudtam hogy ez lesz mikor az ember elmondta hogy ki is ő.. Csak bólintottam egyet..
-Tudod nem így akartam hogy megtudd...jobb lett volna ha később tudod meg..és persze tőlem..
-De mi van? -néz Tessa tök értetlenül.
-Ja igazából én sem tudom.. -néz ő is rám.
-Ugye tudjátok hogy mindkettőnk családneve Carter...-kezdek bele.
-Az nem lehet! Te..te egyke vagy! -néz rá Lolra.
-Eddig én is azt hittem...
-Ez most komoly? -áll fel Hazza is. - És nekem nem akartad elmondani? Egyáltalán várjunk csak...mióta tudod hogy van egy ilyen gyönyörű húgod?? -törnek ki belőle a kérdések.
-Harry nyugodj már le! -szólok rá.- Egy pár éve már tudom...pontosan mikor elkezdtem kutatni a családom után...de végül is miután megtudtam nem is igazán izgatott...
-Hogy nem izgathatott hogy van egy gyönyörű húgod??? -kérdezte tök meglepően..nem mintha őt izgatta volna..
-Harry feküdj le! Te is pontosan tudod hogy miért nem izgatott a kibaszott családom... -mire csak meghúzta a vállát.
-De mi nem tudjuk.. -szólalt meg Lol..- Nem értem..anyáék miért nem mondták soha hogy van egy testvérem? De ami jobb kérdés.. miért nem laktál soha velünk?
-Azért mert nem kellettem nekik...-erre értetlenül néztek rám.- Látom nem értitek.. a kibaszott szüleid ott hagytak egy árvaház ajtaja előtt.. Kidobtak engem...Olyan szar okkal hogy ők nem állnak még készen.. Gondolom azért nem mondták mert nem akarták hogy megkeress.. de nem is baj.. Az én életem így jó..



Hali!Mindenkinek!Köszönjük a lelkes olvasóknak akik írtak chatan keresztül mert lehet hogy ha ők nem írnak akkor ma nem lenne rész kirakva!Komizzatok és iratkozzatok fel!! <3